Az első pünkösddel megkezdődött a Szentszellem (Vigasztaló) működése a korai keresztény közösségekben, ahogy azt Jézus megígérte. Követői és tanítványai által alapított szeretet közösségek az önmaguk által választott vezetőkkel biztos talajon álltak a hitet illetően, mivel működésüket a Szentszellem (=Isten küldötteiként működő jó szellemek) folyamatosan segítették, hogy ne tévelyegjenek el a krisztusi igazságtól. A Bibliában konkrét tanításokat találunk erre vonatkozóan: (1Kor 14.29-32): A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. Egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és felbuzduljon. A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak . (1Kor 14.39): Törekedjetek tehát a prófétálásra , testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást. (1Jn 4.1-3): Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket , hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van. Ezek az idézetek jól mutatják, hogy hogyan kell és szabad a kapcsolattartást gyakorolni Isten szellemeivel. A Biblia a legjelentősebb spiritiszta könyv, mert a túlvilágról az evilágra való üzenetek képezik fő tartalmát. Az élet és a túlvilág nagy kérdéseire a választ nem az embereknél és magyarázataikban kell keresni, hanem az Isten szellemi világával, mint az igazság forrásával való közvetlen kapcsolatban, ahogy azt az őskeresztény közösségek tették . E kapcsolat későbbi elzárása tragikus következményekkel járt, amit a kereszténység történelméből már jól ismerünk